Tudjon meg többet a középkori gyógynövénykertekről

Tartalomjegyzék:

Tudjon meg többet a középkori gyógynövénykertekről
Tudjon meg többet a középkori gyógynövénykertekről

Videó: Tudjon meg többet a középkori gyógynövénykertekről

Videó: Tudjon meg többet a középkori gyógynövénykertekről
Videó: Filozófia Szabadság (Magyar) 2024, Lehet
Anonim

Egy középkori hölgy egyik legfontosabb háztartási feladata a gyógy- és gyógynövények és gyökerek ellátása és betakarítása volt. A nyári hónapokban termesztett növényeket be kellett betakarítani és télire tárolni. Bár a kastélyban vagy a falusi szántóföldeken termesztettek gabonát és zöldséget, a háziasszonynak közvetlen szerepe volt a házi fűszernövények termesztésében és betakarításában. Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni a középkori gyógynövénykertekről.

Középkori Füvészkertek

Egy tiszteletreméltó hölgy sem maradna meg a gyógyszeres ládája nélkül, amely gyakran mentőövnek bizonyult a téli megfázástól és láztól szenvedők számára. A jó betakarítás elmulasztása jelentheti a különbséget élet és halál között.

A kastély- és kastélykertekben termesztett gyógynövények és növények alapvetően három kategóriába sorolhatók: kulináris, gyógyászati vagy háztartási felhasználás. Egyes gyógynövények több kategóriába sorolhatók, néhányat pedig díszértékük miatt termesztettek. A tisztán dísznövényeket azonban sokkal ritkábban termesztették, mint manapság, és sok, általunk dísznövénynek tartott növénynek a múltban gyakorlatiasabb haszna volt.

Például a Dianthus-t vagy a „rózsaszínt” a középkorban kulináris célokra termesztették. A rózsaszínnek szegfűszegszerű íze volt, és sok nyári étel ízesítésére frissen használták. Arról ismerték őketerős, kellemes illatú, és úgy vélték, hogy elősegíti az általános egészséget. A ma termesztett Dianthusnak csekély szaga vagy íze van, és főleg szépsége miatt termesztik.

Középkori gyógynövények

Gyógynövények

Gasztronómiai növényeket és gyógynövényeket termesztettek nyári használatra, és megőrizték, hogy a téli étkezéshez hozzájáruljanak. A fűszernövényeket és a zöldségeket nagy mennyiségben kellett betakarítani és tartósítani, általában szárítással, hogy átvészeljék a hosszú és fárasztó téli hónapokat. Egyes gyógynövények kibírták a telet a talajban, és egész éven át bőséget biztosítottak. A gyógynövények gyakran a legkeményebb téli körülmények között is képesek növekedni:

  • Téli sós
  • Egy kis oregánó
  • Fokhagyma és metélőhagyma

Más növényeket be kellett gyűjteni és szárítani. Ezek a következők voltak:

  • Basil
  • Curry
  • Levendula
  • Koriander
  • Tarkony
  • Zsálya
  • Rozmaring

A gyógynövényeket általában kötegekben szárították, hűvös helyen, jó légáramlás mellett két-három hétig. A szárított gyógynövényeket lógva hagyhatjuk, vagy üvegekben vagy edényekben tárolhatjuk, vagy ecetekben és ecetekben is felhasználhatjuk. A csipkebogyó zselé különleges kedvence volt télen. A gyógynövényes zselék, lekvárok és borok pedig változatossá teszik a téli étrendet.

A gyógynövények fontos vitamin- és tápanyagforrást jelentettek a téli hónapokban, amikor kevés volt a növényzet. Az emberek a télen ismétlődő gabona- és húsételekből is biztosították a szükséges változatosságot. Ezenkívül az avas vagy rosszul megőrzött húsok álcájaként szolgáltak.

Gyógynövénynövények

Téli felhasználás céljából gyógynövényeket termesztettek és szárítottak. A gyógynövények akár egy évig is eltarthatók szárítva anélkül, hogy elveszítenék erejüket, vagy porrá vagy zsírokhoz adva kenőcsöket és pasztákat készíthetnek. Ezek a következők:

  • Öngyógyulás
  • Feverfew
  • Levendula
  • Zsálya
  • borsmenta
  • Libafű
  • Tansy
  • Pitypang
  • Boneset

A fűzfa kérgét, fokhagymát és néhány más gyógynövényt és növényt egész évben lehetett betakarítani. Az öngyógyítót, a lázcsillapítót és a fűzfát a láz törésére és megelőzésére használták. A levendula, a zsálya és a borsmenta emésztést segítőnek számított. Úgy tartották, hogy a libafű és a csontváz jó a gyógyulási szünetekre, valamint a vágásokra és sérülésekre. A pitypangot tisztító és vizelethajtónak tartották. A betegségek megelőzésére és a levegő édesítésére is készítettek és hordtak tasakot. A dezodor kettős célját szolgálták a téli hónapokban, amikor a fürdés lehetetlen volt.

Háztartási növények

Háztartási fűszernövények:

  • Levendula
  • Rozmaring
  • Zsálya
  • Citron
  • Pennyroyal
  • borsmenta
  • Petrezselyem

Az ilyen gyógynövényeket a levegő édesítésére és a kártevők enyhítésére használták. A levendulát, a citromot és a rozmaringot ma is használják a bolhák és lepkék elriasztására.

Középkori gyógynövények betakarítása

Ahogy elképzelhető, a gyógynövények és a téli használatra szánt növények betakarítása nagyon fontos volt a kastély, valamint az egyszerű falusi kunyhó számára. Saját téli fűszernövényeit termesztheti és száríthatjama egész egyszerűen. A gyógynövények felakasztva két-három hét alatt megszáradnak. Sötét, hűvös helyen kell lenniük, bőséges légáramlással.

A középkori matrónákkal ellentétben Ön cipzárral zárhatja szárított gyógynövényeit, meghosszabbítva azok élettartamát. Mielőtt bármilyen gyógynövényt használna, győződjön meg arról, hogy mik azok. Szárítás előtt ügyeljen arra, hogy minden gyógynövényét felcímkézze. Lehet, hogy a zsályát és a rozmaringot elég könnyű azonosítani termesztés közben, de a fűszernövények megtévesztően hasonlítanak a szárításra.

Arra is ügyeljen, hogy a konyhai fűszernövényeket (zsálya, rozmaring, curry, bazsalikom) ne szárítsa a háztartási fűszernövényekkel (levendula, pacsuli) mellé. Ez a gyakorlat segít még jobban elkerülni a zűrzavart. És mint minden növény esetében, legyen óvatos és tiszteletben tartva a felhasználásukat. A gyógynövények és növények termesztésével és tartósításával olyan hagyományt visz tovább, amely egészen a középkorig és régebbi időkig nyúlik vissza!

Ajánlott: