2024 Szerző: Chloe Blomfield | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-15 23:55
Az égerfákat (Alnus spp.) gyakran használják újraerdősítési projektekben és a talaj stabilizálására nedves területeken, de ritkán látni őket lakóterületeken. Az otthoni kertészeket ellátó faiskolák ritkán kínálják őket eladásra, de ha megtalálja őket, ezek a szép növények kiváló árnyékoló fák és cserjék. Az égerek számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek egész évben érdekesek maradnak.
Égerfa azonosítás
Az égerfát legkönnyebben jellegzetes kis termőtestéről, az úgynevezett strobileról lehet felismerni. Ősszel jelennek meg, és úgy néznek ki, mint egy hüvelyk (2,5 cm) hosszú kúp. A strobilok a következő tavaszig a fán maradnak, a bennük lévő apró, diószerű magvak pedig téli táplálékot szolgáltatnak a madaraknak és a kisemlősöknek.
Egy égerfán a nőstény virágok egyenesen állnak a gallyak végén, míg a hím barkák hosszabbak és lelógnak. A barkák télen is kitartanak. Miután a levelek eltűntek, finom kecsességet és szépséget adnak a fának, lágyabbá téve a csupasz ágak megjelenését.
A levelek egy másik módszert kínálnak az égerfa azonosítására. A tojás alakú leveleknek fogazott szélei és különálló erei vannak. A levél közepén egy központi ér fut le és aoldalerek sorozata fut a központi értől a külső szélig, szögben a levélcsúcs felé. A lombozat zöld marad, amíg ősszel le nem esik a fáról.
További információk az égerfákról
Az égerfák különböző típusai közé tartoznak a magas, egytörzsű fák és a sokkal rövidebb, több törzsű példányok, amelyek cserjeként is termeszthetők. A fafajták 40-80 láb (12-24 m) magasra nőnek, ide tartoznak a vörös és fehér égerek is. Ezt a két fát leveleik alapján lehet megkülönböztetni. A vörös égeren a levelek a széle mentén szorosan alágördültek, míg a fehér égeren laposabbak.
A Sitka és a vékonylevelű égerek legfeljebb 25 láb (7,5 m) magasságot érnek el. Nagy cserjékként vagy kis fákként nevelhetők. Mindkettőnek több szára van, amelyek a gyökerekből erednek, és leveleik alapján megkülönböztethetők egymástól. A sitkák nagyon finom fogazatúak a levelek szélén, míg a vékonylevelű égerek durva fogakkal rendelkeznek.
Az égerfák ugyanúgy képesek kivonni és felhasználni a levegő nitrogénjét, mint a hüvelyesek, például a bab és a borsó. Mivel nincs szükségük nitrogénműtrágyára, ideálisak olyan területeken, amelyeket nem karbantartanak rendszeresen. Az égerek jól illeszkednek a nedves helyekre, de túlélésükhöz nincs szükség bőséges nedvességre, és olyan területeken is boldogulhatnak, ahol időnként enyhe vagy közepes aszály is előfordul.
Ajánlott:
A bukszus alternatívái – Növények a puszpáng helyére a tájban
Ha a puszpáng helyettesítőjét keresi, számos alternatívát érdemes megfontolni. Ide kattintva találhat tippeket a növények cseréjére
Macskakarom akác termesztése – A macskaköröm akác felhasználása a tájban
Kis fát vagy nagy cserjét keresel, amely elsősorban a patakpartok és vízfolyások mentén növekszik? Tudjon meg többet a macskaköröm akácról itt
Automatikus kerti szerszámok – Intelligens kerti technológia használata a tájban
Az intelligens kerti technológia valami meglehetősen futurisztikusnak tűnhet. A távoli kertgondozás azonban itt van, és ez a valóság az otthoni kertészek számára elérhető. Ha többet szeretne megtudni a pázsit és kert távoli karbantartásáról, kattintson ide
Baneberry azonosítás – Információk a fehér és vörös rózsabogyó növényekről
Fontos megtanulni azonosítani a rózsabogyót, mivel a fényes kis bogyók (és a növény minden része) rendkívül mérgezőek. Ebben a cikkben további információkat találhat a rózsabogyóról. Kattintson ide, ha többet szeretne megtudni e növények azonosításáról
Prairie Grass Azonosítás – Mi az a Rescue Pairie Grass
Azok számára, akik jó takarónövényt vagy állattakarmányt keresnek, a Bromus prérifű lehet az, amire szüksége van. Ebben a cikkben többet megtudhat arról, hogy mire használják a prérifüvet, és hogyan ültessünk mentőfűmagot
